-Hova mentek emberek?
-Ennél lejebb már nem!!
Nos azt hiszem erre mondják,hogy szép dolog az őszinteség...
http://picasaweb.google.com/erkiadams/kocs
http://picasaweb.google.com/erkiadams/kocs
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sztori. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sztori. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. március 24., vasárnap
Kocson történt,avagy az őszinte beszéd(2010.04.09)
Kocson fotóztam,amikor is egy helyi asszony ment az utcán,és odaszólt az előrébb menő ismerőséhez:
2013. március 18., hétfő
A szerb-horvát határon történt...(2012.03.17)
A következő eset,amely elkerülhető lett volna,ha ismerném a cirill írsmódot,illetve ha hallgattam volna a rutinomra.
Az történt ugyanis,hogy a legutóbbi Szerb fotótúránk alatt úgy döntöttünk:átruccanunk Hortvátországba is,csupán a kíváncsiság kedvéért,így kipróbálván azt,hogy így is átlehet-e menni határon személyivel.
Nos,azt mondhatom,hogy igen átlehet méghozzá minden nehézség nélkül.A gond nem is itt kezdődött,hanem még ott,amikor Szerbiában fotózás közben elvettem egy újságot,amit ingyen osztogattak-gondoltam nagyon jó lesz szuvernírnak.Nagyot tévedtem ez ügyben!
A határon a horvát határellenőr a szokásos rutin ellenőrzés során megtalálta{amit nem rejtegettem,miért tettem volna?} eme "remek" kiadványt,és hatalmas ó-ó közepette ránk szállt,mint az a bizonyos légy a ló emésztési végtermékére.
Volt mindenféle:lézeres ellenőrzés,kutyás és minden ami szem-szájnak ingere.
A legvicesebb ekkor az volt,hogy halvány lilaködös fogalmam nem volt,hogy vajon mit követhet el szegény kultúrafotós,hogy ennyire komolyan vegye magát egy határrendész.
Természetesen azért csak tovább engedtek minket,hisz semmi olyat nem találtak ami miatt elvittek volna,hozzáteszem azért biztos ami biztos a készült képeket is megmutotagattam a gépen.
{köszi digitális technika!}
A későbbiek folyamán tudtam csak meg,már itthon,hogy mi volt ez a hajcihő.Hát csak,annyi,hogy sikerült egy olyan újságot elhozni,amely a szélsőség kiadványa,és címlapján egy olyan manusz volt,aki nem a horvát szeretetéről ismeretes.(nem nevezem meg,annyit segítek:S-el kezdődik Eseljre végződik...)
Mondjuk azt nem értem,hogy minek néztek minket? szerb-szélsőségesnek? az vicces,mert se szerbül nem tudok,se nem érdekel az ilyesmi.
{ok,hogy azt nem tudják,de ha megmutattam a képeket,és semmit nem találtak,akkor mit akartak még?}
A történetből megtanultam,azt az alapvető dolgot,hogy soha többet nem viszek el olyan dolgot,amelyről pici fogalmam sincs,hogy mi van ráírva,illetve hogy mit jelent.
{Persze ettől még fogok Szerbiába,vagy Horvátországba fotózni ha alkalmam lesz rá,csupán elmeséltem,hogy nehogy más is igy járjon.)
http://picasaweb.google.com/erkiadams/ApatinSRB
http://picasaweb.google.com/erkiadams/LugLaskoHR
Az történt ugyanis,hogy a legutóbbi Szerb fotótúránk alatt úgy döntöttünk:átruccanunk Hortvátországba is,csupán a kíváncsiság kedvéért,így kipróbálván azt,hogy így is átlehet-e menni határon személyivel.
Nos,azt mondhatom,hogy igen átlehet méghozzá minden nehézség nélkül.A gond nem is itt kezdődött,hanem még ott,amikor Szerbiában fotózás közben elvettem egy újságot,amit ingyen osztogattak-gondoltam nagyon jó lesz szuvernírnak.Nagyot tévedtem ez ügyben!
A határon a horvát határellenőr a szokásos rutin ellenőrzés során megtalálta{amit nem rejtegettem,miért tettem volna?} eme "remek" kiadványt,és hatalmas ó-ó közepette ránk szállt,mint az a bizonyos légy a ló emésztési végtermékére.
Volt mindenféle:lézeres ellenőrzés,kutyás és minden ami szem-szájnak ingere.
A legvicesebb ekkor az volt,hogy halvány lilaködös fogalmam nem volt,hogy vajon mit követhet el szegény kultúrafotós,hogy ennyire komolyan vegye magát egy határrendész.
Természetesen azért csak tovább engedtek minket,hisz semmi olyat nem találtak ami miatt elvittek volna,hozzáteszem azért biztos ami biztos a készült képeket is megmutotagattam a gépen.
{köszi digitális technika!}
A későbbiek folyamán tudtam csak meg,már itthon,hogy mi volt ez a hajcihő.Hát csak,annyi,hogy sikerült egy olyan újságot elhozni,amely a szélsőség kiadványa,és címlapján egy olyan manusz volt,aki nem a horvát szeretetéről ismeretes.(nem nevezem meg,annyit segítek:S-el kezdődik Eseljre végződik...)
Mondjuk azt nem értem,hogy minek néztek minket? szerb-szélsőségesnek? az vicces,mert se szerbül nem tudok,se nem érdekel az ilyesmi.
{ok,hogy azt nem tudják,de ha megmutattam a képeket,és semmit nem találtak,akkor mit akartak még?}
A történetből megtanultam,azt az alapvető dolgot,hogy soha többet nem viszek el olyan dolgot,amelyről pici fogalmam sincs,hogy mi van ráírva,illetve hogy mit jelent.
{Persze ettől még fogok Szerbiába,vagy Horvátországba fotózni ha alkalmam lesz rá,csupán elmeséltem,hogy nehogy más is igy járjon.)
http://picasaweb.google.com/erkiadams/ApatinSRB
http://picasaweb.google.com/erkiadams/LugLaskoHR
2013. március 17., vasárnap
Celeb fotós lettem...(2012.04.15)
Mint ahogy az kiderült a frissitésekből ma Dunabogdányban voltunk fotózni,ahol életemben először sztárt fotóhattam,méghozá az ő kérésére...
Történt ugyanis,hogy nagyban fotóztunk a Katolikus templomnál,ahol egy csoport nézegette a látnivalókat,illetve ebből adódóan felvételeket készítettek,és az akkor szinte kötelező turista elem következett: miszerint szerettek volna egy közös csoport fotót is,így hát megkértek hogy tegyem már meg hogy lekattintom őket.
Nehezen-mert nem szeretek ilyesmit csinálni,főleg ha a magam képét készítem éppen-de ráálltam a dologra-gondoltam rendes gyerek leszek.
Szóval a kérés két képre szólt,amelyeket egy digitálissal,és egy analóggal[amolyan panoráma készítő géppel] készítettem el.
És hogy ezért miért lettem celebfotós? mert a csoport egyik tagja Csepregi Éva énekesnő volt...
Persze erre is utólag jöttem rá,mikor eszembe jutott miért olyan ismerős az a nő,így hát -nem mintha kértem volna-, se közös fotó,se autogramm nincs a tulajdonomban,de legalább eldicsekhetem azzal,hogy celebfotós lettem-igaz 3 percre-,de akkoris!
Történt ugyanis,hogy nagyban fotóztunk a Katolikus templomnál,ahol egy csoport nézegette a látnivalókat,illetve ebből adódóan felvételeket készítettek,és az akkor szinte kötelező turista elem következett: miszerint szerettek volna egy közös csoport fotót is,így hát megkértek hogy tegyem már meg hogy lekattintom őket.
Nehezen-mert nem szeretek ilyesmit csinálni,főleg ha a magam képét készítem éppen-de ráálltam a dologra-gondoltam rendes gyerek leszek.
Szóval a kérés két képre szólt,amelyeket egy digitálissal,és egy analóggal[amolyan panoráma készítő géppel] készítettem el.
És hogy ezért miért lettem celebfotós? mert a csoport egyik tagja Csepregi Éva énekesnő volt...
Persze erre is utólag jöttem rá,mikor eszembe jutott miért olyan ismerős az a nő,így hát -nem mintha kértem volna-, se közös fotó,se autogramm nincs a tulajdonomban,de legalább eldicsekhetem azzal,hogy celebfotós lettem-igaz 3 percre-,de akkoris!
Tökölön történt...avagy a valóban kedves néni (2011.12.27)
A címben leírt városkában fotóztunk,amikor is ez a történet megesett velünk.
[kis előzmény,hogy miért is írtam le ezt a sztorit...szóval még annó Püspökhatvanban történt,hogy feljelentettek,mivel amiután ott fotóztunk kiraboltak és leütöttek egy bácsit,és naná hogy egy "kedves"helybéli nénike felírta a rendszámunkat,mert persze ha valaki ott fotóz evidens,hogy csak bünöző lehet...,mindegy is már ez. A lényeg,hogy természetesen kiderült,hogy csak szimplán fotózunk és nem tettünk semmi törvénybe ütközőt.Ez csak azért lényeges,mert valahogy azóta a fotózás közben megjelenő helybéli nénikkel kapcsolatosan előítéletes vagyok,vaj'h miért?]
Tehát éppen nagyban fotózom a templom kertjében található tízparancsolat szobrot amikor is megszólít egy helybéli nénike(aki körülbelül 80 éves már...)
https://picasaweb.google.com/114325290499968336775/Tokol
[kis előzmény,hogy miért is írtam le ezt a sztorit...szóval még annó Püspökhatvanban történt,hogy feljelentettek,mivel amiután ott fotóztunk kiraboltak és leütöttek egy bácsit,és naná hogy egy "kedves"helybéli nénike felírta a rendszámunkat,mert persze ha valaki ott fotóz evidens,hogy csak bünöző lehet...,mindegy is már ez. A lényeg,hogy természetesen kiderült,hogy csak szimplán fotózunk és nem tettünk semmi törvénybe ütközőt.Ez csak azért lényeges,mert valahogy azóta a fotózás közben megjelenő helybéli nénikkel kapcsolatosan előítéletes vagyok,vaj'h miért?]
Tehát éppen nagyban fotózom a templom kertjében található tízparancsolat szobrot amikor is megszólít egy helybéli nénike(aki körülbelül 80 éves már...)
Helybéli néni:-Jó lenne,ha mindenki betartaná!
Én:-hát,jó bizony!
H.n.:Különben internetre fotóznak?
É:igen!
H.n:Akkor ajánlom,hogy nézzék meg az Árpádkori-Templomot is!
(itt egy nagyon korrekt ismertetőt tartott,minden fontos évfordulót is tudott nem csak ezen templommal-,hanem minden helybéli látványossággal kapcsolatosan.)
É:És megtudná mondani,hogy merre van?
H.n:Természetesen,menjenek előre 200 métert és ott lesz!
É:Köszönöm,Csókolom!
H.n:Nagyon szívesen fiatalember,jó fotózást magának!
Nos,hát valóban 200 méter volt előre irányban,-tehát megtaláltuk-amit le is fotografáltuk,és megtanultam egy fontos dolgot:NE ÍTÉLJ ELSŐRE!https://picasaweb.google.com/114325290499968336775/Tokol
A nyomkövető koldus,avagy a Szerb 007
Mint ahogy már irtam nem rég(március 14-én)Szerbián jártunk,és a formánkhoz híven itt is megesett egy vicces sztori:
Horgosra érvén ahogy kiszálltunk az autóból megtalált minket egy öreg koldus,hogy adjunk neki csak egy pár dínárt.(Ám ekkor még nem nagyon foglalkoztunk vele-hogy őszinte legyek!)
Szokásunkhoz híven benéztünk az első vendéglétó helyre(nevezzük Sicilia Pizzeria-nak),hogy igyunk egy jó kv-t,azonban amint elhagytuk ezt a helyet a koldus megint ott volt,hogy kérjen tőlünk pár fityinget,(de még ekkor sem foglalkoztunk ezzel a kérdéssel,és elindultunk fotózni)
Fotózgattunk a helység másik végében,amikor is megint feltünt ez a bácsi,szintén pár dínárt kérve.(Már kicsit flusztráltan,de közöltük,hogy nem sok pénzünk van...)
Eddig rendben is van,ám amikor visszaértünk az autóhoz,enni egy kis hazait(hangsúlyozom a falu másik végében),megint feltünt,ám ekkor már nem bírtuk cérnával,és megkínáltuk egy kis fasírttal,amit nagy köszönettel el is fogadott,és a legnagyobb meglepetésünkre nem hőbörgött,hanem megette.
Hogy miért is vicces a sztori?csak azért,mert mostanáig nem tudom,honnan tudta az öreg,hogy merre vagyunk,és hogy mikor!
Ismét Szlovákiában jártam...avagy a nyelv érdekességei(2011.11.16)
Szlovákiában fotóztam,helység szerint Zselízen,vagy ha jobban tetszik Zeliezovce-n(na ezt a nevet ki jegyzi meg elsőre?? tegye fel a kezét!),egész jó nap volt,amiről -szokás szerint-írok.
A fent nevezett község Dél-Szlovákiában található,Szentendrétől kb.70 km-re.
A község nem egy nagy turisztikai látványosság(najó erős közepes),ennek ellenére érdemes ide ki menni.
Kérlek,most tekints el attól,hogy a nevezettességeket leírjam(azt a lentebb látható linkemen megnézheted),hanem inkább leírok egy helyi érdekességet,ami a nyelvről szól(magyar,szlovák),de nem kívánok politikailag állást foglalni,csupán csak vicces és tanulságos sztori.
Szóval,bementünk egy helyi vendéglátó helyiségbe(kocsma...),mivel nagyon szomjasak voltunk már,és különben is,amikor kint járunk mindig megállunk Kofolát inni,mert sokakkal ellentétben én rajongok e szlovák üdítőitalért.
Amikor odaértünk a pulthoz a következő pár beszéd esett meg:
Én:Jó napot!
Kiszolgálónéni:Dobrý deň!
É:(gondolom:na itt se sokra megyek magyarral...megpróbálom szlovákul...)
dva kava,dva Kofola!(sajnos nem tudok jól szlovákul,ennyivel kell elboldogulnom...)
K:Dáviť deci?
É:Dva deci.
K:És a kávéhoz kérnek tejet?(jéé! ennyi idő alatt megtanult magyarul...hál'istennek!
É:igen,köszönöm...,és fizetnék is!
K:rendben,viszem is ki,nyugodtan üljenek le!
É:Köszönjük szépen!
(és itt jegyzem meg:fenséges volt a kávé is,és a kofola is!)
Konkluzió:Ne viselkedj harsányan,ne légy bunkó,ha valahol jársz,ne csapj balhét,csak azért mert turista vagy...és elöbb-utóbb minden helyen -az egész világon- veled is normálisan fognak viselkedni.(Hidd el! tapasztalat!)
Egy mondatban:Csak kultúráltan!
Pastovce-n történt...
Mint az írtam,tegnap Ipolypásztón jártam,ahol amikor megálltunk a református templomnál egy helyi néni kijött a házából,-amikor már tisztáztuk,hogy mi járatban vagyunk ott,és hozta a templom kulcsot,hogy belülről megtudjuk nézni-a következő párbeszéd esett meg:
Én:-És milyen nemzetiségűek laknak itt? esetleg Magyarok?
Néni:Nem
É:akkor szlovákok?
N:Nem
É:Akkor kicsodák?(persze meglepődötten)
N:Roma származásúak,sajnos!
É:Értem.
ez csak azért vicces,mert a néni is roma származású volt.
A néninek köszönöm a segitségét,hogy megnézhettük a templomot belülről is!
(A sztorit természetesen nem azért irtam le,hogy bármely nemzetiséget megbántsam,ideértve a sztoriban szereplő nációkat,és ha esetleg mégis valaki megbántva érzi magát,tőlük elnézést kérek,és kérésre leveszem a sztorit,Csupán csak érdekesség képpen irtam le.)
Alsónémedi mértékegysége(2010.08.10)
Ma voltunk fotózni Alsónémedin,ahol a református templomot kerestük,és mivel nem találtuk megkérdeztük egy helyi lakostól:
-Én:Jó napot!Elnézést,merre találjuk a református templomot?
-Helyilakos:Jó napot! ott egy kicsit visszafele,és utána jobbra.
-É:Köszönöm,és kb.milyen messze lehet?
-HL:nincs messze úgy másfél-két dobásnyira!
-É:Mégegyszer köszönöm!
-HL:nincs,mit!
Gondolom ez azt jelenti,hogy nem messze-mivel nem volt távol-,de megtanultam egy úgy mértékegységet,amit ezentúl használni is fogok! :)
Tájékozódás
A sztori szintén megtörtént,és nem az agyam szüleménye.
Egy faluban fotóztam,amikor is kerestem egy emlékhelyet,amelyet nagyon nehezen sikerült megtalálni.
Szóval,keresgélek,keresgélek,amikor egyszer csak arra jön egy helybéli nénike,az elmaradhatatlan drót szamárral
(kedves olvasóim!látjátok itt nincs szükség szmogriadóra,mert lábhajtányos eszközzel közlekednek!), tehát jön a nénike,hát gondolom megszólítom,és megkérdezem merre van az emlékhely:
Én:-jó napot!
Néni-jó napot,fiatalember!
É:-elnézést,hagy kérdezzem meg,merre van a Kossuth-emlékhely?
N:-hát,fiam menjen erre ahol lakom,és onnan van nem messze!
É:-jó,és az merre van?
N:-hát,nem messze innen.
É:-köszönöm,csókolom!
Szóval,mint az kiderült a leírt párbeszédből,nem lettem sokkal okosabb,ám végül sikerült megtalálni fotózás közben,de megfogadtam,hogy inkább veszek egy GPS-t.
Szekszárd(2010.március)
Először is nagyon szép város,és rengeteg látnivaló van,és épületfotós szempontból pedig kiváló hely,mert nagyon sok olyan épület van,amit nagyon jó fotózni,és ráadásul még műemlék is.
A látnivalókat itt most nem sorolom fel,mert ahhoz két bejegyzés sem elég,tehát inkább leirom az érdekes sztorimat.
Ez a sztori az emberségről,és arról szól hogy igen! vannak még rendes emberek eme kis hazánkban.
Tehát történt az,hogy benéztünk egy boros pincébe-borvásárlás céljával;ez azért hihetetlen,nem?- de mivel a szigorú előirások miatt nem tudott akkor jelenleg "hivatalosan" kiszolgálni megkóstoltatta velem az idei borát.(nagyon finom!!!),és odadott 1 literrel ajándékba,csak azért hogy otthon legyen borom.
Tudom nem nagy sztori de engem meglepett,mert mostnanában nagyon sok helyen találkoztam olyan emberrel akik csak azért néztek rám furcsa szemmel,mert fotózom a városuk,falvuk épületeit,nevezetteségeit.(egyébként a borospince is le lett fotózva-engedéllyel persze-,és hagyományos fahordókat használ,ami szintén nagy ritkaság manapság,pedig sokkal jobb,mint ezek a modern pléh izék).
Tehát összegezve ez egy nagyon szép,barátságos kis város,aki szép helyen szeretne lenni,és nem akarja ezt túl drágán megvalósítani,nekik ajánlom Szekszárd híres városát.
A magassarkú cipő árnyoldalai(2011.04.28)
A sztori előzményéről csak annyit,hogy az egyik betyár egy hölgyeménynek valószínűleg,hogy úgy mondjam csapta a szelet.
(Ez a betyár a szamaras volt.)
A kezdés előtt a hölgyeménnyel felvette a kapcsolatot,ahol a következő párbeszéd történt:
Betyár:-A bemutató után lovagolsz egy kicsit a szamáron?
Hölgyemény: -Háát,nem is tudom...
B: -Na,jó dolog hidd el!
H:-Inkább nem,mert magassarkúban vagyok!
Ám-amint láttam- mégis beadta a derekát,és szamaragolt egyet,vagy ha jobban tetszik lovagolt a szamáron.
Végül egy apró tanács a hölgynek: nem állni kell a szamáron,azt hagyd meg a pusztaötöst csináló embernek!
http://picasaweb.google.com/erkiadams/radpusztalovasbemutatoval
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)