A sztori szintén megtörtént,és nem az agyam szüleménye.
Egy faluban fotóztam,amikor is kerestem egy emlékhelyet,amelyet nagyon nehezen sikerült megtalálni.
Szóval,keresgélek,keresgélek,amikor egyszer csak arra jön egy helybéli nénike,az elmaradhatatlan drót szamárral
(kedves olvasóim!látjátok itt nincs szükség szmogriadóra,mert lábhajtányos eszközzel közlekednek!), tehát jön a nénike,hát gondolom megszólítom,és megkérdezem merre van az emlékhely:
Én:-jó napot!
Néni-jó napot,fiatalember!
É:-elnézést,hagy kérdezzem meg,merre van a Kossuth-emlékhely?
N:-hát,fiam menjen erre ahol lakom,és onnan van nem messze!
É:-jó,és az merre van?
N:-hát,nem messze innen.
É:-köszönöm,csókolom!
Szóval,mint az kiderült a leírt párbeszédből,nem lettem sokkal okosabb,ám végül sikerült megtalálni fotózás közben,de megfogadtam,hogy inkább veszek egy GPS-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése